Hétvégén egy igazán emlékezetes eseményen vehetünk részt. A legjobb barátomnak volt az esküvője…végre Petinek is bekötötték a fejét.
Már nem is emlékszem, hogy mikor voltunk utoljára esküvőn. Talán évekkel ezelőtt az egyik unokatestvéremén. Én azok közé tartozom, akik szeretnek menyegzőre járni. Lehet, hogy nekem a régi időben kellett volna születnem, mert akkor voltak még igazi lakodalmak, legalább is a nagyszüleim mindig azt mondták.
Emlékszem, nagyanyám sokszor mesélte el amikor kicsik voltunk, hogy milyenek voltak az akkori nagyobb események. Persze kit érdekeltek akkor még a nyálas csöpögő események, hiszen mint fiú, jobban izgatott a nagyapám szerszámos műhelye. Emlékszem, akkoriban nem érdekeltek még a lányok, és az, hogy egyszer majd megnősüljek, még gondolat sem volt. Nem úgy mint a húgomnak, aki a nagyanyánk rossz függönyeiből készített magának menyasszonyi fátylat…
Na de kanyarodjunk vissza időben a jelenbe, és a hétvégi eseményekbe. Peti gyerek kori barátom. Már nem emlékszem rá, hogy hogyan is ismerkedtünk meg, de évekre visszanyúló az biztos. Ha nem is napias kapcsolatban vagyunk, de a fontos eseményeken mindig részese voltunk a másik életének. Havonta ha sikerült sokszor összejöttünk vagy egy sörözésre, vagy egy meccsre…
Most, hogy végre megtalálta Petra személyében az ideális párt, na meg aki elviseli Peti marhaságait, végre összeházasodnak. Emlékszem rá, már az is nagy buli volt amikor megkérte Petra kezét, a lakodalom meg azt gondolom mindent felül múlt.
Tényleg, mint férfi, azt gondolom, minket annyira nem mozgat meg ez a dolog, inkább a nők kerítenek ennek nagyobb feneket. Persze minden szívük joga, hiszen ez a nap csak az övék, és róluk szól. Igen csak kis részben a férfiakról.
Már 2 nappal a ceremónia előtt leutaztunk Annával a párommal az előkészületekben segíteni. Igen csak nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor megkért a barátom, hogy legyek a tanúja. Előtte még soha nem voltam, nem is annyira tudtam, hogy mivel jár, de férfi létemre igen megható volt be kell hogy valljam. Azért ilyenkor mindenkiben dúlnak az érzelmek.
Volt templomi szertartás is, és hivatalos is. Az utóbbi a közeli tó parton felállított csodás helyen volt, naplementekor. A ceremónia végén, a pár együtt reptetett fel egy pár galambot, ami szintén felemelő érzés volt mindenkinek, és megfelelő zárása a hivatalos dolgoknak.
Ez után kezdődött el a buli igazán. A vacsora tipikus paraszt vacsora volt, húslevessel, pörkölttel, és sült húsokkal. Minden csodás volt, és nagyon finom.
Sokan pénzt adtunk ajándékba, hiszen tudtuk, hogy napelem rendszerre spórolnak már jó ideje, de a lakodalom most sok pénzt elvitt ebből. Én nem vagyok ellene, hogy pénzt adjunk, hiszen így nem az lesz, mint a régi időben, hogy valaki kap 5 kenyérpirítót, hanem azt vesznek maguknak, amit akarnak. Mindent egybe vetve, igazán jó buli volt. Időnként azért ilyen eseményekre is szükség van az ember életében, hiszen ilyenkor tényleg ki lehet ereszteni a fáradt gőzt.