Jártál már menhelyen? Tudod, hogy milyen, és milyenek az ott élő kutyák? Addig, amíg egyszer nem mész el egy ilyen helyre, nem tudod meg, hogy mit élnek át azok, akik ott élnek…
Az állatok szeretete
Sokan szeretik az állatokat, ugyanakkor sokan felelőtlenek is. Hogy miért? mert csak addig kell egy kutya, amíg nem kell gondozni, ápolni, vagy mondjuk nem igényel nagyobb törődést. Sokan abban a pillanatban amikor megtudják, hogy a 
kutyájuk beteg, úgy döntenek, hogy megválnak tőle. Ma már lehetőség van beadni az állatokat a menhelyre, ugyanakkor mégis sokan döntenek az mellett, hogy egyszerűen kiteszik őket az utcára. Szomorú hogy még arra sem veszik egyesek a fáradtságot, hogy a sokáig szeretett hűséges állatot ne tegyék ki az utcára.
Csak addig tart a boldogság, amíg mi akarjuk, ha után valami közbejön, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem a kutya akarta, hogy hazahozzuk őt, és hogy a családunk részévé váljon, hanem mi döntöttünk úgy. Tehát abban a pillanatban amikor ez így történt, felelősséget vállaltunk érte, és azért, hogy gondozni fogjuk.
A gondozás, törődés
Ha egy kölyök kutyát vásárolunk, van ideje hozzánk nőni, és az életvitelét is mi alakíthatjuk ki. A családi házban lakók abból a szempontból élveznek előnyt a panel lakásokkal szemben, hogy nekik nem kell levinni a kutyát sétálni, mert csak kiengedik a kertbe, és mér el is tudja végezni a dolgát. Ami pedig a piszkát illeti, elvileg mindegy, hogy hol történik ez meg, mindenhol össze kellene szedni. Az udvarban azért, hogy ne lépjünk bele, és ne nézegessük, a sétáltatás során pedig azért, mert elvileg büntetendő. N ezt most nem fejtegetném, hiszen tudjuk, hogy sokan nem foglalkoznak ezzel a dologgal.
A betegségek
Nem csak mi lehetünk betegek, hanem az állatok is. Miután mi vagyunk érte a felelősek, és ők maguknak nem is tudnak gyógyszert venni, így nekünk kell ez meg tenni helyettük. Ami pedig azt illeti, el kell vinni állatorvoshoz, hogy segítsen rajta.
Gondoljunk csak bele, lehet hogy egy igen érdekes hasonlat, én is egyszer úgy hallottam, de teljesen egyet értek vele. Ha az embernek van egy gyereke, és beteg lesz, őt sem dobja el magától. Akkor az állatokkal miért teszik sokan ezt?
Mindig is vágytam egy kedvencre
Régen, mikor gyerek voltam, akkor még volt kutyánk. Aztán emeletes házba költöztünk, és oda nem volt lehetőségünk elvinni magunkkal, így nagyanyámhoz került a kutyánk. Sokáig szomorkodtam miatta, de végül rájöttem, hogy jó helyen van, és családban maradt, bármikor láthatom. Akko megfogadtam, hogy egyszer majd újra lesz kutyám nekem is.
Nehéz kiválasztani, hogy milyen kutyusunk legyen. Melyik a megfelelő kutyafajta. Már bátran merek kutyát vinni, hiszen a párommal kertes házban lakunk. A döntés mindenképpen közös lesz.
Sokat gondolkodtunk rajta, hogy honnan is hozzunk kutyát, és milyet? Végül arra gondoltunk, hogy elmegyünk egy menhelyre, és körül nézünk ott, hogy milyen kutyusok várnak gazdára. Hát el sem tudom mondani, hogy mi várt minket. Ne arra gondoljatok, hogy koszos volt, vagy lepusztult…a gondozók igyekeznek mindent megtenni, de rengeteg kutya vár gazdára. Vannak akik már évek óta bent vannak, és valószínű, hogy itt is fognak megöregedni…szomorú.
Arra gondoltunk, hogy valahogyan segíthetnénk nekik, hogy minél hamarabb gazdára leljenek. A párom nővére sokat jár az egyik nyelviskolába Budapesten. Esetleg ott is lehetne valahogyan népszerűsíteni az örökbefogadást. Biztosan nagyon nehéz lesz, de ha már csak egy kutyával több talál gazdára, akkor már megérte.