Kamaszkorom óta zenélek, és bár sosem vágytam többre, nem voltak illúzióim, hogy egyszer majd ünnepelt sztár leszek, mégis mindig ott volt az a kis érzés, hogy különleges amit csinálok. Persze az egész csak hobbi, és a többiek akikkel együtt muzsikálok szintén amatőrök, mégis úgy összetartunk, mint ahogy azt egy igazi zenekarban illik. Megosztjuk egymással a gondjainkat, az érzéseinket, és így gyakran megesik, hogy tudunk egymásnak így vagy úgy segíteni. A billentyűsünk is elég nehéz helyzetbe került, de nagy szerencse, hogy tudtam neki segítő kezet nyújtani a generaciokpartnere.hu oldal segítségével.
A jazz szeretete hozott minket össze annak idején, és bár mindannyian tisztában voltunk vele, hogy soha nem fogunk csak ebből megélni, nem leszünk ünnepelt hírességek, azért az jó, hogy időről időre akad számunkra fellépési lehetőség. Annál is inkább, mert az emlegetett billentyűs srác apja fuvarozó céget üzemeltet egy kis családi vállalkozás keretében, és évtizedek óta a megye egyik legismertebbje. Ha valakinek valami nehéz rakománya van, esetleg költözne, akkor ők az elsők között vannak, akiket megkeresnek. Ahhoz képest, hogy annak idején az apa, a cégalapító egy kiszuperált, leselejtezett orosz teherautóval egyedül kezdte a vállalkozást, mostanra ott tartanak, hogy tíz állandó sofőrt és tizenöt pakolóembert tudnak foglalkoztatni. Nagyon szép a telephelyük is, egyszer jártam ott, igazi kis rendezett, modern iroda egy parkolóval a különböző méretű járműveknek. Azonban az idő kegyetlen, és mindenki számára ugyanabban a tempóban telik.
Tagadhatatlan, hogy a zongoristánk apja még mindig egy jó humorú, fiatalos lendületű férfi, de egyre inkább látszik rajta, hogy közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Az se sokat segít a helyzetén, hogy a karrierje elején nem kímélte magát, és a háta meg a dereka most áll bosszút a heveskedő ifjúkorért. Mostanra odáig romlott a helyzet, hogy szegény az irodában ülve is gyakran a fájdalomtól szenved, olyan is előfordult már, hogy több napig nem tudott emiatt dolgozni menni. Emellett a figyelme sem olyan koncentrált már, mint annak idején, és sokkal hamarabb felidegesíti magát dolgokon, mint azelőtt. Sajnos ezek a kérlelhetetlen jelei annak, hogy ideje lassan nyugdíjba menni. Azonban ez nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Mint oly sok esetben, itt is csak okoskodni könnyű, azonban ha negyven év munkáját kell rövid időn belül feladni, az máris elég nehézkesnek hangzik.
Hogy őszinte legyek, nekem még a tíz éves “karrieremet” is elég rossz szájízzel hagynám ott, nem hogy négy évtizednyi munkát. Belegondolni is döbbenetes. Még tervben se voltam, amikor ő már teherautóval költöztetett, és bútorokat rámolt. Vagyis azt hiszem igazán érthető, hogy nehéz szívvel válna meg tőle. A másik részről viszont ott van, hogy a fia, a mi zongoristánk egész eddig arra készült, hogy ha az apja majd egyszer nyugállományba vonul, akkor ő lehetne az, aki átveszi a helyét. Igazából már jó ideje dolgozik a cégnél mint helyettes vezető, legalább is papíron. Azonban az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az apa sosem engedte igazán kiteljesedni a fiát, valamiért egyszerűen képtelen annyira megbízni benne, hogy akár ideiglenesen is átadta volna neki a vezetést. Ez akár annak is lehet a jele, hogy nem bízik annyira a fiában, hogy elhiggye: képes lenne ellátni az ő feladatát, vagy pont, hogy a saját fontosságát becsüli túl, és meg van róla győződve, hogy ha ő felállna az asztaltól, akkor már másnap el se indulnának a munkába az embereik. Szóval a generációváltás enyhén szólva problematikusnak tűnt. Azonban ez sem bizonyult megoldhatatlan gordiuszi csomónak, amit akár egy generaciokpartnere.hu kaliberű cég ne tudna megoldani.
Egyszer egy fellépés előtt tartottunk egy főpróbát, de határozottan érezni lehetett, hogy a billentyűsünk nincs ott fejben. Persze, eljátszotta amit kell, de egyszerűen hiányzott belőle az a lendület, az a tűz, amivel máskor részt vesz a zenében. Korábban olyan aktivitást mutatott, úgy pattogott a billentyűk mögött, mintha maga Ray Charles elevenedett volna meg, most mégis kedvetlen volt, sőt, inkább szomorú. Próba után úgy gondoltam, hogy jobb lenne egy kicsit beszélgetni vele, úgyhogy rászántam azt a kis időt, és inkább később mentem haza, de megkérdeztem tőle, hogy mi nyomja a lelkét. Mivel már egyikünknek sem volt dolga, így azt ajánlotta, hogy üljünk be valahova egy italra, és ott elmeséli. Így is tettünk, útba ejtettünk egy kis bárt, ahol egy sör mellett meghallgattam minden sirámát, panaszát. Elmesélte az egész helyzetet az apjával, a családi vállalkozással, és a tettvággyal, ami fűti, hiszen fiatal kora óta erre készült, de most tehetetlen. Mélyen együtt éreztem vele, de akkor még nem tudtam ajánlani neki a generaciokpartnere.hu oldalt, hiszen még magam sem ismertem. De megígértem neki, hogy nyitott szemmel fogok járni, hátha ráakadok valamire, ami segíthet.
Otthon aztán a nejemnek is elmagyaráztam, hogy miért jöttem később, mint szoktam, és dióhéjban neki is felvázoltam, hogy a zongoristánk apja mennyire lehetetlen helyzetet teremtett. Mivel ismerik egymást és jóban is vannak, így őt is érzékenyen érintette. Sokszor mulattunk már együtt, vendégségben is voltunk már egymásnál többször is, ő is pontosan tudja, hogy egy nagyon jólelkű és önzetlen ember, megérdemelné az előrelépést. De meg kellett állapítanunk, hogy kívülállóként sajnos nem sok mindent tudunk a dologért tenni. Azonban alaposat tévedtünk ezzel kapcsolatban. Pár nappal később munka közben felhívott a feleségem, hogy küldött nekem valamit, nézzem meg, és ha én is olyan jónak látom, mint amilyennek ő, akkor továbbítsam. Nem értettem először, hogy mit akart mondani, azonban amikor megnyitottam az üzenetét, benne a generaciokpartnere.hu oldallal, akkor máris mindent megértettem!
A generaciokpartnere.hu egy cég, ami kifejezetten nehézkes és elakadt generációváltásokkal foglalkozik, még kis vállalkozások esetén is. Ahogy a referenciáikat néztem, talán még ennél nehezebb eseteket is oldottak meg már, szóval érthetik a dolgukat! Láthatólag nem egyedi eset, ami a barátomék esetében történik, általánosságban elmondható, hogy sokan nehezen adják át a vezetést a fiatalabbnak. De összességében amit olvastam, az nagyon meggyőző volt, szóval jobb híján továbbítottam a zongoristánknak. Nem sokkal később volt a fellépésünk, akkor még nem került szóba, hogy bármilyen előrelépést tett volna az ügyben, azonban már sokkal jobb kedve volt, mint korábban. Hetekkel később hívott csak fel azzal, hogy nagyon hálás, nagyon szépen köszöni a segítséget, mert megdöbbentő módon a generaciokpartnere.hu munkatársainak bevonásával máris sokat olvadt a jég közte és az apja között. Konkrétan jelenleg úgy néz ki, hogy talán egy éven belül végbemehet a generációváltás, annyira hatékonyan voltak képesek közreműködni a szakemberek. Érdekes módon ha egy neutrális, harmadik fél is neki adott igazat, akkor máris sokkal komolyabban elgondolkodott a visszavonuláson. Pedig nagyon megérdemelné, a rengeteg munka után végre pihenhetne, és talán a derekát is elkezdhetné komolyabban kezeltetni. Végleges eredmény még egyelőre nem született, azonban nagyon remélem, hogy tényleg sikerül az elvárásoknak megfelelően rövid időn belül átadni és átvenni a céget apának és fiának.