Majdnem két évvel ezelőtt, egy kora téli estén volt egy kisebb autóbalesetem. Nagyon hideg volt, már jóval nulla fok alatt volt a hőmérséklet és le voltak fagyva az utak. Éppen az egyik barátomtól tartottam haza, késő volt és már erőteljesen fáradt is voltam. Tudom, hogy fáradtan egyáltalán nem ideális vezetni, de sajnos nem tehettem mást, muszáj volt olyan állapotban autóba ülnöm. Utólag visszagondolva sajnos már azt mondom, hogy hiba volt, de hát utólag mindig okosabb az ember, az esetleges következmények ismeretében.
Csúszós út, csúszós helyzet
A hideg miatt le voltak fagyva az utak. Ilyenkor még körültekintőbben kell közlekedni, nagyobb fékutakat hagyni és minél inkább redukálni a sebességet, mert a kellemetlen útviszonyok kellemetlen következményeket tartogathatnak. Sajnos így jártam én is. Egy kivilágítatlan főúton közlekedtem, amikor megláttam, hogy egy kiskutya fekszik az út közepén. Mivel sötét volt, elég későn vettem észre az állatot, így kénytelen voltam satufékezni. Normál viszonyok közt nem is lett volna ezzel baj, viszont ha az ember csúszós úton nagyot tapos a fékpedálba, akkor az autó hajlamos irányíthatatlanná válni. Ez szimpla fizika, nem kell rajta meglepődni, viszont abban a helyzetben nem tehettem mást, hiszen semmiképpen sem akartam elütni szegény kutyát.
Viszont amikor megtörtént a már említett nagy fékezés, akkor rájöttem, hogy ebből baj lesz. Megcsúszott a kocsim, nem tudtam kormányozni és egyenesen az út menti árokban kötöttem ki. A becsapódás következtében a fejemet beütöttem a kormányba és az ütéstől az egyik fogam majdnem tőből le is tört. Szörnyen éreztem magam, fájt a fejem, és lüktetett a szám, ahol eltört a fogam. Szerencsére más bajom nem esett, sikerült épségben, egyedül kiszállnom az autóból. A telefonom a zsebemben volt, az ütközés miatt betört a képernyője, de szerencsére működni még működött, így sikerült tárcsáznom a barátomat, akitől elindultam. Ő megnyugtatott, hogy egyből elindul értem és értesíti a mentőket is, én pedig csak maradjak ott, ahol vagyok. Nem mintha tudtam volna mást csinálni, tekintve, hogy rosszul éreztem magam és a kocsim össze volt törve.
Amíg várakoztam, eszembe jutott, hogy vajon a kutyával mi lehet. Körbenéztem, és megláttam, hogy már nem fekszik az út közepén, hanem az út mentén, az egyik bokor aljában kuporog. Odamentem hozzá, láttam, hogy életben van és nincs baja, de az már első ránézésre is látszódott rajta, hogy nagyon sovány és lehet, hogy beteg is. Megsajnáltam szegényt, hiszen még csak kölyök volt, valószínűleg kidobták otthonról. Szegény nagyon reszketett és félt, de óvatosan és lassan közelítettem hozzá, és végül megengedte, hogy megsimogassam. Mire a barátom és a mentők megérkeztek, már az ölemben feküdt a kis blöki.
Gyógyulás és Lucky
Nem szeretnék hosszan belemenni a részletekbe, a lényeg annyi, hogy a mentők elláttak engem, megállapították, hogy nincs nagy bajom, az autómat autómentő elszállította egy szervizbe (ahol kiderült, hogy nem érdemes már javíttatni, szóval végül egy bontóban végezte), a barátom pedig hazavitt engem. És a kutyát is. Bizony, úgy éreztem, hogy ha már ilyen helyzetbe kerültem emiatt a kis állat miatt, akkor megpróbálom kihozni belőle a maximumot és befogadom őt. Úgyis mindig szerettem volna egy kutyát, de valahogy sosem sikerült rászánnom magam ténylegesen arra, hogy örökbe fogadjak egyet, ebben az esetben azonban azt éreztem, hogy nekünk egymás mellett van a helyünk.
A balesetet követő napon két orvosnál is jártam. Reggel időpontot foglaltam a fogorvosomhoz, aki S.O.S. módon már aznap délután fogadott is, délelőtt pedig a kiskutyát, Lucky-t vittem el állatorvoshoz. Mivel nem tudtam, hogy kan, vagy nőstény-e, ezért semleges nevet akartam adni neki, a Lucky pedig jónak tűnt, mert szerencsés a kis vakarcs, hogy gazdára talált. Az állatorvos megállapította, hogy akkor éppen két hónapos volt, nőstény, erősen alultáplált és kicsit beteg is, de egy pár alkalmas, rövid kezelés, a megfelelő étkezés és szeretet következtében néhány hét alatt teljesen kikupálódott és egy puha szőrű, egészséges és játékos kölyök lett belőle.
És mi lett velem? A fogorvosom megállapította, hogy sajnos a fogam már menthetetlen, ki kell húzni. Gondolom mondanom sem kell, szörnyen éreztem magam. Nem is feltétlen testileg, hanem inkább lelkileg. Átfutott az agyamon az, hogy huszonévesen nem szeretnék úgy kinézni, mint a fogatlan öregek. És egyébként is… Hogy fogom megtalálni életem párját fogatlanul? De aztán mielőtt mélyen belesüllyedhettem volna az önsajnálatba, a fogorvosom megkérdezett róla, hogy milyen típusú fogpótlást szeretnék. Akkor jutott csak eszembe, hogy nincs minden örökre elveszve, mű foggal helyettesíthetik az igazit és utána úgy fogok kinézni, mintha mi sem történt volna!
Fogászati implantátumot kaptam
Miután hosszasan megtárgyaltuk az orvosommal, hogy mi lenne számomra a legmegfelelőbb fogpótlási módszer, az implantálás mellett döntöttem. Azóta már eltelt másfél év, ez idő alatt 
elkészült a fogászati implantátumom és az új fogam olyan, mintha mindig is az enyém lett volna, egyáltalán nem látszik műnek. Maga az implantálás elég hosszadalmas, és több lépcsős folyamat volt, de mindent összevetve azt mondanám, hogy mindenképpen megérte belevágni és kivárni a végeredményt, mert nagyon szép lett.
A baleset óta fenekestül felfordult az életem
A baleset óta eltelt majdnem két év alatt sok minden megváltozott. Kutyatulajdonos lettem, mű fogam van és a szerelem is rám talált. És mindhármat Luckynak köszönhetem. Ha ő nem fekszik ott az úton, akkor nem hajtok az árokba és nem veszítem el a fogam, ha nem fekszik ott, akkor talán sosem gyűjtök elég bátorságot ahhoz, hogy befogadjak egy kutyát. Ha pedig Lucky nem lenne az életem része, akkor nem jártam volna le minden nap a parkba, ahol megismertem a szerelmemet, Julit, aki szintén ott sétáltatta a kutyáját.
Noha egy autóbaleset szörnyű dolog és remélem, hogy soha, senkinek nem lesz benne része, de azt kell mondanom, hogy a vele járó kellemetlenségek ellenére az én életem nagyon pozitív változást vett utána. Lucky remek kutya, sok boldogságot hoz az életembe, az új fogam szerintem még szebb is, mint az eredeti volt, Juli pedig… Juli egy nagyon különleges lány, akibe fülig szerelmes vagyok.