Aki még soha nem volt turnén, az nagyon gyorsan kezdjen el zenélni, mert már csak azért megéri, hogy 10-20 napig utazgathass olyan emberekkel, akikkel mindennél jobban szeretsz együtt lenni, időt tölteni, dolgokat csinálni. Legalább is egészen addig azt hiszed, amíg be nem kerülsz velük egy turnébuszba. Abban a percben, ahogy ez megtörténik, elszabadul a pokol. Már kisebb létszámban sem mindig egészséges, ha felnőtt emberek hosszabb ideig egymás hegyén-hátán élnek, nem hogy 6-7 felnőtt, – általában – férfi esetén. Ilyenkor nagyon sokszor kiderül az is, hogy a férfi jelző leginkább barokkos túlzásnak tudható be, és sokkal inkább a hisztis díva lesz igaz, legalább is a legtöbb bandatag esetén. Persze magáról egyik sem ismeri be, de a másikra mutogatás az nagyon jól megy már mindenkinek.
Arról nem is beszélve, hogy az amúgy is nehéz dolgukat általában még jobban megnehezítik azzal, hogy felveszik a közhiedelemben is gyönyörűen elterjedt link, zenész imaget. Barátnők, feleségek, gyerekek most egy kicsit otthon aggódhatnak apáért, amíg az alkoholtól bódult állapotában körbejárja muzsikálva Európát, de amikor hazaér fogalma nem lesz semmiről, csak a képek és videók alapján tudja majd nagyjából beazonosítani, hogy végül is, nem kizárt, hogy ő is jelen volt a zenekar turnéján.
Tehát kedves olvasó, most, hogy már nagyjából magad elé tudod képzelni a turnén levő állapotokat, akkor most ehhez még társítsd hozzá, hogy néha azért ezekből az emberekből előtörnek a férfias ösztönök, és ilyenkor minden olyasmihez elkezdenek érteni, amihez amúgy nem értenek. Előszeretettel mondják meg például a sofőrnek, hogy hogyan, s mint kéne vezetni, eljutni A pontból B-be, még azok is, akiknek fogalmuk nincs a vezetésről, sosem volt jogsijuk, és valószínűsíthetően nem is lesz. Ez a helyzet már csak akkor válik még érdekesebbé, amikor nekilátnak szakértő szemekkel vizslatni a lerobbant turnébuszt. A sofőr elbeszélésein ilyenkor nagyon jót lehet kacagni, mert bár ő sem egy Castrol olajokat kifejlesztő szupervegyész, de legalább van arról némi fogalma, hogy mi az a motorolaj. Illetve arról, hogy milyen módon kerül a legjobb felhasználásra, és hogy miért nem vegyítünk egy Castrol olajt, amelyet benzines autókhoz fejlesztettek ki, egy olyan Castrol olajjal, melyet a dízeles autókhoz szántak. Szegény sofőr még az elején olyan tervekkel vág neki az útnak, hogy majd feljegyzi ezeket az aranyköpéseket, de aztán ilyenkor többnyire szegény vagy a kormánynál, vagy a Castrol olajos kannánál, vagy a telefon végén van, mert bármi probléma akad a busszal, az rámarad, még akkor is, ha egyébként egyedül megoldani lehetetlen. Lehet, hogy jobban is jár, hogy nincs kitéve az agya annak a pusztulásnak, mint a többieké. Még a hatalmas problémákkal, mint mondjuk egy kerék-, vagy netán egy komplett olajcsere is könnyebb olykor, mint a zenészek elviselése.
Az biztos, hogy a Castrol olajt, mint fő támogatót egyik banda sem fogja megnyerni, legalább is az ismeretségi körömből, pedig mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy a cseppfolyós halmazállapotú anyagok közül nem az alkoholos italok, hanem a Castrol olajok vannak túlnyomó többségben a fedélzeten. Korábban ez nem így volt, és még az elején lázadoztak is a fiúk, hogy ez így nincs rendjén, de sajnos az évek előrehaladtával egyre rosszabb minőségű buszt kapnak, és a hivatásos sofőrjük a Castrol olajra esküszik, meg arra, hogy majd az mindent megold. Mondjuk, nagy kárt nem okoz, sőt igazából egy-két agysejtet még meg is védelmez azáltal, hogy elfoglalja a buszban a helyet az alkoholos italoktól. Ezzel tulajdonképpen a Castrol olaj inkább az itthonról aggódó barátnők és feleségek támogatójává vált. És persze mindez a support nem jöhetett volna létre az elővigyázatos és mindig óvatos zenekari sofőr nélkül, így hát hálát adunk neki is, minden zenész feleség és Castrol olajjal kereskedő nevében.
