Van egy zenekarom, amiben én vagyok a ritmusgitáros immár 8 éve. A zenekar 10 éve alakult, én 2 évvel később csatlakoztam, és a felállás azóta is megvan. Ha műfajt kéne mondani, alternatív rockot játszunk, sok versmegzenésítést, kis népies beütéssel. Csak saját zenénk van, nem szeretünk más zenéket feldolgozni. Öten vagyunk, Peti a dobos, Sanyi a basszusgitáros, Lilla a gitáros, Patrik az énekes, és jómagam. Mi lányok vokálozni is szoktunk néhány dalban. Nagyon szeretek velük játszani, olyanok vagyunk, mint egy család, szeretünk együtt lenni, sokat vitatkozunk, de végül mindig dűlőre jutunk.
Az elmúlt időszakban viszonylag sok a feszültség a próbákon. Patrik sokszor késik a próbákról és ráadásul már félig ittasan jön, amit még próbán további sörrel tetéz. Újabban elkezdte lemondani a próbákat valami álindokkal, de sejtjük, hogy az alkohol van a háttérben. Többünk is próbálta már felhívni, beszélgetni, de nagyon nehéz elérni, mert elzárkózik, vagy úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy már a munkahelyére sem jár be.
Kb két hete próbán megint csak négyen voltunk, és arra jutottunk hosszas beszélgetés után, hogy megpróbálunk közösen beszélni Patrikkal, mert nagyon aggódunk érte. Utánanéztem a neten, hogy milyen lehetősége van, milyen helyeken fogadnak alkoholbetegeket. A felepulok.hu nevű oldal leírása nagyon szimpatikus volt, átküldtem a többieknek is, hogy nézzék meg, és ők is azt mondták, hogy ez eddig a legjobb, amit találtak.
Sikerült rávenni Patrikot, hogy jöjjön át a próbaterembe egyik este. Az este egyébként jó hangulatban telt, beszélgettünk, söröztünk, és próbáltuk valahogy úgy terelni a szót, hogy lehessen arról beszélni, hogy mi van vele mostanság. Valószínűleg érezte, hogy próbálunk elfogadóak lenni vele, ezért meg tudott nyílni előttünk. Elmesélte, hogy mennyire lehangolt mostanában, és hogy mennyit stresszel, mert nehezen jön ki anyagilag hónapról hónapra, és a munkáját is egyre jobban utálja, úgy érzi nincs értelme annak, amit csinál, de nem mer váltani. Az alkohol az egyetlen, ami segít elviselni ezeket az érzéseket. Az elmúlt hetekben nagyon belecsúszott az ivászatba, és emiatt kétségbe is van esve, mert kezdi úgy érezni, hogy elvesztette a kontrollt az ivászat felett.
Elmondtuk neki, hogy aggódunk érte, és hogy szeretnénk segíteni, ha megengedi nekünk. Ekkor meséltünk neki a programról, amit a neten találtunk. A program egy csoportos elvonuláson alapul, a szakmai vezető Dr. Petke Zsolt, és mellette dolgozik több segítő, aki maga is átesett az alkoholfüggőségen, és a többi sorstárs hozzá hasonlóan. Vannak csoportos foglalkozások, amelyeken a leszokásban segítő technikákat, módszereket tanulnak, és gyakorolnak be. Vannak olyan foglalkozások is, ahol a betegek együtt tevékenykednek valamin, például kertészkednek, kint vannak a természetben, stb. Azért jó ez a hely, mert kiemeli a beteget a megszokott környezetéből, és így az idő közben fellépő sóvárgás a sorstársakkal együtt könnyebben átvészelhető, ha egymásra támaszkodhatnak. Ezen kívül a program a betegek családját se hanyagolja el, ők is részt vehetnek foglalkozásokon, ahol segítséget kaphatnak abban, hogyan támogassák alkoholista családtagjukat, és hogyan állhat vissza az egyensúly egy gyógyult alkoholista családjában.
Meséltünk Patriknak ezekről a dolgokról, és a saját családjainkban megtörtént hasonló esetekről. Ekkor már oldódott kicsit a hangulat. Végül Patrik úgy döntött, ő is utánanéz ennek a programnak, és megpróbál leszokni és visszatérni egy rendes kerékvágásba. Bízom benne, hogy sínre kerül az élete. Mi várjuk vissza a zenekarba.