Nemrég tartottuk meg a nővéremék esküvőjét, ami annak ellenére, hogy gyönyörű volt, egy aprócska dolog azért beárnyékolta. Az volt a meglepetés, hogy a legjobb barátaik már hónapokkal előtte összeálltak, és minden zenei tudásukat felelevenítve készültek egy romantikus koncerttel a szertartás utánra. Volt nagy meglepődés, örömkönnyek, főleg, amikor a vőlegény az utolsó szám erejéig még énekelni is beállt. Miután lement ez a kis zenés műsor, a srácok elpakolták a hangszereket egy furgonba, hogy tovább indulhasson a nászmenet a lakodalom helyszínére. Ott leparkolták a furgont, majd elkezdődött a hajnalig tartó mulatozás. Amikor már indulni akartak, és mentek az autóhoz, akkor látták, hogy nemes egyszerűséggel nincs meg a jármű, csupán hűlt helye maradt. Azonnal hívták a rendőrséget, akik megállapították, hogy nagy értékű lopás történt, helyszíneltek, majd felvették a jegyzőkönyvet, végül pedig mindenki hazament. A zenekari tagok persze nem voltak nyugodtak, hiszen a hangszerek, és több személyes holmijuk is az autóban volt, amiket szerettek volna egyben visszakapni minél rövidebb idő leforgása alatt. Mivel pedig úgy érezték, hogy nem várnak a hatóságokra, felbéreltek egy magán nyomozót. Azt hiszem én is, hogy ez hatékonyabbnak bizonyult, ugyanis hamarabb felderítette az ügyet, de ne ugorjunk rögtön a történet végére.
Először is, a magándetektív felmérte az esküvő helyszíneit, az indulástól a lagzi végéig. Nyílván utóbbira koncentrált, de mivel egy szakemberről volt szó, körbejárt minden lehetőséget. Fotókat készített, szemtanúkat keresett, majd kérdezett ki, hiszen olyan nincs, hogy senki se lát, hall vagy tud valamit. Egy idő után az apró információkból kezdett is kikerekedni egy eseménysor, illetve egy sztori, ami egy, a lagzi helyszínén dolgozó pincérhez vezettek. Ő volt a szellemi atyja a lopásnak, ugyanis ő látta meg a furgont, és szólt a rosszéletű haverjainak, akik véghezvitték a bűncselekményt. Ezek után már csak bizonyítékokat kellett találni, ami egyáltalán nem volt könnyű, mivel a magánnyomozó szerint ilyenkor gyorsan értékesíteni próbálják a beszerzett holmikat, hogy túladjanak rajtuk. Ekkor már mi is beszálltunk a nyomozásba, és nagy erőkkel böngésztük a hirdető oldalakat, hátha felbukkan egy-egy hangszer, vagy maga a furgon. Természetesen ismét a detektív rutinja vitte előrébb az ügyet, ugyanis neki már nagy gyakorlata van az ilyen keresésekben, így gyorsabban rátalált néhány hirdetésre, amik közelebb vittek minket az elkövetőkhöz. Mivel amatőr bűnözőkről volt szó, ezért sok olyan hibát vétettek, amik a mi malmunkra hajtották a vizet.
Az volt a terv, hogy vásárlóként jelentkezünk valamelyik hangszerre, és majd a helyszínen tart rajtaütést a rendőrség, akiket addigra már bevont a nyomozó a tervbe. Ez egy gyakori eljárás, mivel közvetlen bizonyítékként később felhasználható. A rajtaütés sikeres volt, viszont a többi bandatagot nehezebb volt elkapni, mivel, amint megtudták, hogy társukat elkapták, ők azonnal menekülőre fogták. A hangszerek egy része előkerült, a furgont viszont már eladták, úgyhogy azért kártérítést kaptak a srácok. Igazán csalódottak voltak, de azt mondták, hogy egyáltalán nem így emlékeznek majd vissza az esküvőre, ugyanis azt a napot nem ronthatja el semmi, két ember boldogsága pedig nem ezen fog múlni. Sajnálják, ami történt, de ez mindentől függetlenül, bármikor előfordulhat, úgyhogy inkább arra fognak törekedni a jövőben, hogy elővigyázatosabbak legyenek. Annyit mondtak még utólag, amikor beszéltem velük, hogy a magánnyomozó nélkül lehet, hogy semmi se került volna elő, és lehet, hogy az elkövetők is megúszták volna, mivel a rendőrség túlterhelt, és hosszabb időbe telik, mire felgöngyölítenek egy-egy ügyet.