A régi, volt osztályommal a tavalyi évben ballagtunk el gimnáziumból és úgy gondoltuk, hogy most, a nyár közeledtével, lassan egy év elmúltával kéne csinálni valami közös programot, mind együtt. Ugyanis az elmúlt 12 hónap folyamán akad jó néhány személy, lány is és fiú is, akivel nem futottam össze, pedig aztán jó lenne velük találkozni ismételten, mert kezdenek hiányozni, a régi társaság, a viccek, egymás megtréfálása és a közös élmények, amik nekünk mind megvoltak a gimnáziumi évek során.
Így elhatároztuk, hogy összejövünk egyik hétvégén és egy kellemes panzióban ünnepeljük meg az eseményt. Egy év nem túl sok idő, de azért érdemes időnként felidézni az emlékeket, a régi arcokat, mert lesz, amikor ez már gondot fog jelenteni, mert elmosódnak, összefolynak az emlékek.
Azért egy panziót néztünk ki magunknak szálláshelyként, mert közel van a városhoz, ahol lakunk, illetve laktunk, mert ugye az egyetem miatt szinte mindenki elköltözött, ha csak kollégiumba is, persze, van, aki hazajár.
Meg is szerveztem mindent időben, de meg akartam lepni még valamivel a srácokat, lányokat – fiúkat, hogy még egy élménnyel gazdagabbak legyenek és valami maradandót és egyedit találjak ki nekik. Így elhívtam egy zenekart is a hétvégére, hogy élőben játszanak majd nekünk egész éjjel jobbnál jobb, régi, klasszikus és mai, új slágereket. Mindenki nagyon szeret táncolni, ha bál volt, vagy van a városban, akkor szinte mindenki részt vett rajta, közösen foglaltunk asztalt, majd hétfőn mindenki elég fáradtan, a hétvégét még nem egészen kiheverve tért vissza az iskolapadba.
A ,,nagy” esemény hétvégéjének a hetének az elején azonban kaptam egy váratlan telefont, ami miatt majdnem kudarcba fulladt az egész osztálytalálkozó. Kiderült, hogy a nagyteremben, ahol este a zenekar zenéjére terveztünk mulatni, éppen ablakcsere folyna, szigetelni fognak. De nem készülnének el hétvégére, én meg nem akartam lemondani a terveimről, mert annyira lelkes voltam az egész esemény miatt és szívvel lélekkel megtettem minden tőlem telhetőt, hogy a hétvége a lehető legjobban ,,süljön el.” De abban a pillanatban, ahogy megtudtam a rossz hírt egy világ dőlt össze bennem és én kénytelen voltam elkezdeni összeszedni a darabjait, hiszen, ha az érettségit sikerült túlélnem, akkor most is győzedelmeskednem kell. Mielőtt eret vágtam volna és hasonló szörnyű dolgok, inkább elkezdtem agyalni, hogyan oldhatnám meg ezt a problémát és hamar eszembe is jutott, hogy én ismerek egy szakembert, aki segíthetne ebben. Apukám testvére ért a szigeteléshez, házilag is megoldotta mindig, nem kellett munkásokat hívnunk, de egy ideje hivatásosan is dolgozik ezen a területen.
Azonnal őrületes telefonálásokba kezdtem. Hol a panziót hívtam, hol a drágalátos szakemberemet, hogy meg tudná-e oldani ezt a dolgot, hogy megcsinálja még a hétvége előtt a szigetelést. Optimista voltam, így a zenekarnak nem is szóltam, hogy lehet, hogy nem tudnak majd zenélni. Ez részletkérdés…
Legnagyobb félelmem, hogy a hirtelen jött munkát nem tudja azonnal elvégezni apukám testvére és így oda lett volna a program, amit teljes szívemből sajnáltam volna. Szerencsémre minden megoldódott, akár egy tündérmesében. A szigetelésben még én is tudtam segédkezni, még ha csak annyit is, hogy vittem a vizet a munkásoknak, akik megszomjaztak a meló közben, de legalább valami hasznát nekem is vették és gyorsan jó munkát végeztünk. Két nap alatt készen lettek az ablakok, a terem is készen állt arra, hogy fogadjon minket, a csapatot, az osztályt és persze a barátokat az egyre közelibbnek tűnő hétvégén.
Hát el is jött a nagy nap. Mindenki el tudott jönni az osztálytalálkozóra, az én legnagyobb örömömre, hiszen ritka az ilyen, hogy mindenki itthon van és vették a fáradtságot, hogy még a panzióba is befizettek egy éjszaka erejéig.
Mikor eljött az este, addigra már természetesen elég jól megalapoztuk a hangulatot. Kint a szabad ég alatt sütögettünk vacsorának valót és közbe néha néha koccintottunk is egymással, az izgalmasabbnál izgalmasabb sztorikat hallgatva, hogy kivel mi történt az elmúlt egy évben. Én hatalmas vigyorral az arcomon vártam végre, hogy elkezdjen a zenekar játszani, pontban este tíz órakor. Persze senki sem értette, hogy miért vagyok oly izgatott és így felpörögve, és nem is szólhattam nekik, mert a zenekart meglepetésnek szántam, így annyit mondtam csak, hogy boldog vagyok, örülök, hogy összejött a hétvége.
Ahogy leszállt az este, az idő egyre csak hűlt, így jó volt belegondolni, hogy a szigetelt ablakoknak köszönhetően bent a nagyteremben majd felolvadhatunk, mert ott meleg lesz. Tíz előtt két perccel az első emberek beindultak a terembe és mit sem sejtve a zenekarról beléptek a nagyterembe, ahol a zenekar már elkezdte játszani a zenéjét. A szigetelésnek köszönhetően kint nem lehetett hallani a zenét, így mindenkit kellemes meglepetésként ért a dolog az épületbe beérve.
Csodálatos és élményekkel teli két napot töltöttünk végül el az osztálytársakkal, azaz a volt osztálytársakkal a panzióban, ahol egyébként anno osztálykiránduláson is megfordultunk egyszer.
Hálás vagyok apukám bátyjának, hogy segített nekem és persze a szállodának is a szigeteléssel. Ez a panziónak bevétel, hiszen így tudtunk menni oda hétvégén és a szállástól kezdve a nagyterem bérléséig mindenért mi álltuk a költségeket, ugyanakkor a rokonomnak is pénzforrás, hiszen ő dolgozott. Nagy örömömre mindenki jól járt, én meg remélem, hogy egy nagy élményt tudtam adni a barátaimnak. Úgy érzem, hogy a dolog ismétlésre vár.
Ha tetszett a történet, olvasd el, ezt is: https://istenhatamogott.hu/legjobb-baratom-eskuvoje/