A legvadabb rockerek is megszelídülnek egyszer. Szerelmesek lesznek, családot alapítanak, aztán ki-ki a saját ízlése szerint, minimalizálja a fellépéseket, otthagyja a zeneipart, vagy bepakolja az egész családot a turnébuszba, és uccu.
Én szerencsés ember vagyok, mert a feleségem egy turnébusz hátsó üléséről is elirányítja a világot, miközben a másik kezével a kis trónörököst eteti. Úgyhogy nem kellett teljesen lemondanom a bandáról, a nyüzsgésről, és az “életet jelentő deszkákról”. A fiúk imádják, hogy olyan baromi rockeres dolgokról folyik a szó a buszban, mint mosipelus, napelem vagy éppen konyhabútor praktikák.
Életem értelme ugyanis a harmadik kezével az új lakásunkat rendezi be éppen. A konyhabútoron vacillálunk, hogy megéri-e felsőkategóriás, drága darabot venni, és ha igen, miért.
Mindenképpen masszív darabra van szükségünk, nem szeretnénk 5 év múlva újat venni, és amikor otthon vagyunk, akkor Kiki sokat főz, nagyon szereti, ez kapcsolja ki. Kisherceget beteszi az etetőszékbe, vagy a hátára köti, és órákig bíbelődik, dekorálja, imádja. De kéne neki egy rendes konyha, ami az ő igényei szerint van berendezve, mert egyszer magára tette a lépésszámlálót, és elképesztő, mennyit rohangál fel-alá a konyhában egy főzés alatt, mert semmi nincs a keze ügyében…
A segítség onnan jön, ahonnan nem is gondolnánk: Endi ajánlott egy cikket, ami a feleségének is segített konyha-ügyben.
A cikk bemutatott három gyakori alapanyagot, amelyeket meghatározzák a konyhabútor strapabíróságát és árát is.
Ez a három anyag a tömör fa, a préselt farost lemez és a laminált bútorlap.
Az első természetesen a tömör fa. Gyönyörű, impozáns a belőle készült bútor, elegáns és természetes, és masszív is. Viszont drága, bár persze van különbség egy fenyő és egy tölgy vagy egy cseresznyefa bútor között. És kényes, igényes a párára, vízre, szóval nagyon oda kell rá figyelni.
Az arany középút a farostlemez. Kellően tömör és strapa darab, szinte minden színben elérhető, és az ára is az. A hátránya, hogy sérülékeny, és a javítása költséges, de ezt leszámítva kedvelt alapanyag. Az előállítása olcsó, a minősége mégis kielégítő.
A harmadik kategória a laminált bútorlap ugyebár. A műanyag réteg miatt bármilyen színben megvásárolható és olcsó is, de Kiki semmiképp sem akar ilyet, így nem is foglalkoztunk vele.
Nagyon hálásak voltunk Endinek az ötletért, láttam Kiki arcán a visszapillantóban, hogy mire lejövünk este a színpadról, már meg is lesz rendelve a konyhabútor. Konyhabútor praktikákra fel!