A mai nap is ugyanúgy indult, mint bármelyik másik: felkeltem, felverekedtem magam a villamosra a reggeli tömegben, miközben mindkét kezem tele volt mindennel. Sokan emlegethették drága édesanyámat, de a mai nap nagyon sűrű volt, így nem volt időm hazaugrani munka előtt a zenekari próbához szükséges dolgaimért, így egész nap cipelhettem őket.
Munka után tudtam, hogy a zenekari próba előtt még lesz egy fél órám, így megbeszéltem Petivel, hogy összefutunk egy kávéra. A múltkor említettem, hogy megnősült, így volt mit megbeszélnünk.
Peti egyébként üzletember, tudjátok, az az a fajta, akire ha ránéztek, lesüt róla, hogy fontos ember. Néha nem is értem, hogyan lettünk mi barátok, hiszen annyira különbözőek vagyunk… no, de mindegy is, ez mára már (a meg nem fejtett) történelem!
Tudtam, hogy ismét egy rövid találkozónk lesz, de annál inkább vártam már, hogy kiszabaduljak a saját kis mókuskerekemből és kicsit belevessem magam Peti életébe. Mint kiderült, nem csalódtam…
Késő délután, olyan fél 6 magasságában már a megbeszélt helyen voltam és mivel pár perccel hamarabb értem oda, gondoltam kinézek egy jó kis helyet magunknak. Kikértem a presszómat egy fél kanál cukorral és leültem egy barátságos, de nagyobb asztalhoz, hogy minden kacatomnak legyen helye.
5 perccel később, pont mikor épp felnéztem a telefonomból, megjelent Peti is az ajtóban. Ahogy azt gondoltam, a szokásos „business casual” stílusú szettben érkezett: két gombnyira kigombolt világoskék ingben és bézs nadrágban, oldalán egy újnak tűnő bőr aktatáskával. Nem csalódtam az összhatásban ma sem, sőt, bevallom, kicsit irigyeltem.
Először pásztázta a helyet, majd gyorsan felvettük a szemkontaktust és elindult felém. Kettőnk közül mindig is ő volt a jóképűbb, őt szúrták ki a lányok először.
Emlékszem, hogy az egyetem alatt néha elráncigált bulizni magával, mert szerinte velem mindig könnyebben ment a csajozás is, de soha nem hittem neki. Szerintem csak szimplán én voltam az egyedüli barátja, aki hajlandó volt elmenni bulizni vele hajnali 1-kor úgy, hogy az nem volt megbeszélve.
Leült az asztalhoz, majd rendelt egy dupla presszót üresen. Arca kisimult és napbarnított volt, hiszen nemrég ért vissza a nászútjáról Görögországból.
Mivel szorított az idő, gyorsan végigmentünk a nyaralás részletein is kicsit mesélt a munkáról is. Inkább hagytam, hogy ő meséljen, hiszen az ő élete szerintem sokkal izgalmasabb, mint az enyém és jelenleg az egyetlen izgalmas része a napjaimnak a zenekari próbák.
Ahogy beszélt, egyszer csak az asztalunk mellett lévő székre nézett, majd jól kicikizett, hogy szanaszét vannak a dolgaim. Bevallom, kicsit engem is zavart az ő összeszedett imázsa mellett, de gondoltam nincs mit tenni, én már ilyen maradok. Amúgy is már mennem kellett, mert nem akartam elkésni a próbáról, így ráhagytam. Elköszöntem és elindultam.
Ahogy a villamoson ismét aszalódtam, elgondolkodtam Petin egy picit. Lehet, ő csinálja jól és nekem is változtatni kellene a külsőmön a siker érdekében? Vagy csak máshogy kellene öltözködnöm? Na de mivel kezdjem? Mi hasznom lenne belőle? Az egyetlen dolog, amit el tudnék képzelni magamnál az egy táska, hogy egyszerűbb és minden bizonnyal kényelmesebb is legyen a közlekedés.
Miközben ezen gondolkodtam, már az ajtók záródását jelző hangnál vettem észre, hogy majdnem elfelejtettem leszállni a megállómnál. Gyorsan átverekedtem magam a tömegen és leszálltam.
Azt már csak a próbán vettem észre, hogy a zenekarnak nyomtatott anyagokat viszont a villamoson hagytam. Akkor határoztam el, hogy Petivel segítségét fogom kérni.
Nem tudtam tovább várni, így amint hazaértem, rögtön írtam Petinek a táskájával kapcsolatban. Ahogyan azt vártam, ő rögtön és készségesen elküldte az oldal linkjét ahonnan rendelte a sajátját. Sőt, mivel már ezer éve rágta a fülem, hogy be kellene ruháznom egy komolyabb és üzletiesebb ruhatárba, még élvezte is a részletek átbeszélését.
Szerinte egy olyan darabra volt szükségem, ami kézben és vállon is hordható, elegáns és egyben klasszikus is, mert tudta, hogy hosszútávra tervezek. Én inkább praktikusnak tartom magam, így arra is ügyeltem, hogy probléma estén vissza tudjam azt vinni javításra a forgalmazóhoz. Nem meglepően ő ezt mind ötvözni tudta egy termékben, de a színét tekintve nem tudtam dönteni a felajánlott opciók közül, így kettőt is vettem. Sőt, annyira fellelkesedtem, hogy még egy pénztárcára is beruháztam édesanyámnak, úgyis hamarosan itt a születésnapja.
A szállítás is rendkívül gyors volt, így a következő zenekari próbára már a saját fekete bőr aktatáskámban vittem a szükséges anyagokat, amivel nemcsak hogy sokkal összeszedettebbnek látszottam, de annak is éreztem magam.
Azóta pedig többen meg is dicsértek, hogy milyen elegáns vagyok. Pedig az egyetlen dolog, amit változtattam, az a táska volt. Most már én is látom, hogy igaza volt Petinek, mikor azt mondta, hogy egy jó táska mindent jobbá tesz.