Általános iskolás korom óta tanulok zenélni. Egészen a középiskoláig nem csak zeneiskolába jártam, hanem az osztályom is zenetagozatos volt. A rengeteg énekelgetés mellett hat éven keresztül tanultam gitározni is. Végül is 4 társammal saját bandát is alapítottunk, de az iskolai színpadon és néhány helyi kocsmánál tovább nem jutottunk, amit annyira nem is bánok. Inkább csak amolyan hobbiként zenéltünk. Mind a mai napig össze szoktunk járni még, hogy nyomjunk egy metálos éjszakát magunknak, és annak, akit még rajtunk kívül érdekel az előadásunk. Szerencsére minket teljesen elkerült az öregedés közben beálló széthúzás, így mind a mai napig nagyon jóban vagyunk. Többek között a bandának köszönhetem, hogy megismerkedtem egyik legújabb szenvedélyemmel, a motorozással.
A zenészek közül ketten is nagy Harley Davidson rajongók voltak, és végül sikerült rávenniük engem is, hogy vegyek egy kétkerekűt próbaként. Persze annyira nem volt nehéz dolguk, hiszen mindig is imádtam a száguldást. Meg kell hagyni motoron egész más élmény, amikor az ember csak úgy elsuhan az autók között. A jogosítványom meg volt már korábban, de igazából nem használtam ki. Még fiatalabb koromban volt egy járgányom, amire kellett, de már rég óta azt sem használtam. Szerencsére azért nem felejtettem el mindent.
Persze azt hinné az ember, hogy ez a móka csak annyiból áll, hogy felcsatoljuk a sisakot, bepöccintjük a motort, majd száguldunk is tovább egyenesen az ég alja felé, vagy a romantikusabb típusok bele a lenyugvó napba. Azonban a nagyobb sebesség nagyobb kockázattal is jár, ezért érdemes megfelelő biztonsági óvintézkedésekről gondoskodni. Az első és talán legfontosabb ilyen tartozék a bukósisak.
Meglepően nagy a választék ilyen téren, bár ez úgy egyáltalán, a teljes motoros ruházat ágára vonatkozik. Elsőre gondoltam leemelek egyet és kész is, de kiderült, hogy nem csak árban és színben, de minőségben és kényelemben is komoly különbségek vannak az egyes darabok között. Szerencsére azonban két hű társam jártas volt e kérdésekben, így megfelelő segítséget kaptam a végső döntés meghozatalához. Persze azt is meg kell jegyeznem, hogy egyedül is boldogultam volna, ugyanis a hely ahova vittek hemzsegett a segítőkész és szakértő kiszolgálóktól.
Miután meglett a sisak jöhetett a többi felszerelés, ami szintén nagyon fontos. Más helyekkel ellentétben a Sixgearnél nem csak a ruhák szakítószilárdságát, hanem a kopásállóságát és a légáteresztő képességét is tesztelik. Legalább is ezt állította az eladó, és a két barátom is megerősítette ezt. Elsőre kissé szkeptikusan néztem rájuk, mivel alapvetően nem nagyon hiszek az ilyen laborkörülmények között elért eredményeknek, de mint kiderült ezeket a termékeket az utakon is tesztelik, így élesben is megtapasztalják, hogy mit bír egy-egy ruha. Ráadásul amint észrevettem a barátaim is csupa hasonló ruhát viseltek, és azt egyikről sem gondolom, hogy beérné egy rossz minőségű termékkel.
Emellett egyik barátom –a dobos – kényelmet is kiemelte. Elmondása szerint, neki az első néhány ruhájában kínszenvedés volt a motorozás, de mióta itt vásárol az óta olyan, mintha egy egyszerű kabátot vagy dzsekit hordana. Nem is kellett sokáig próbálgatnom mire meg lett a megfelelő méret, ami hatásosság és kényelem szempontjából is megfelelt. Sőt, ennél is tovább megyek, még színre is jó volt.
Lehet, hogy meglepő, de kifejezetten nem akartam magamnak tök fekete uniformist motorozáshoz. Valahogy nem passzol hozzám ez a dolog, sokkal jobban szeretem az életvidámabb színeket. A vásárlás kezdetén beletörődtem, hogy valószínűleg még is csak lesz egy szett „gyász ruhám”, de kellemes meglepetésként ért a felismerés, hogy mekkora választék van a külsőségek szempontjából is. Egy kék és piros színű ruhára esett a választásom végül.
A teljes öltözék megvásárlására félreraktam ugyan egy komolyabb összeget (gondoltam inkább a minőségi dolgokat szedem össze, nehogy valami baj érjen az olcsó felszerelés miatt), de örömmel tapasztaltam, hogy a tökéletesség ellenére egyáltalán nem kellett sokat költenem új szerzeményeimért.
Az ominózus vásárlás óta már eltelt több mint másfél év, de még azóta is ugyan azokat a ruhákat használom, és minden összeröffenésünkre motorral megyek. Azóta sem bántam meg, hogy hallgattam barátaimra, sem a motorozást, sem az áruházat illetően. Mindenkinek csak ajánlani tudom én is.